2017. június 23.










Bútor Robi Arad után



Veszprém után annak is örülhettünk, hogy ott lesz Aradon, a múlt hétvégi futamon azonban a siker elmaradt.


- Mesélj, kérlek, a mögötted álló hétvégéről! Úgy sikerült, ahogy szeretted volna?

- Nem, egyáltalán nem úgy sikerült, de ezt az idei évben már megszokhattuk, persze Eger kivételével. Csak hát ezt nagyon nehéz feldolgozni. Folyamatosan küszködök a kudarcokkal, és nem értem, miért ez a sorsunk. Picit el vagyok keseredve, ahogy el voltam keseredve Szombathely meg Miskolc után is. Gyakorlatilag az egri győzelem óta semmi nem sikerült. Soha nem volt még ilyen évünk, biztos azért is viselem ilyen nehezen. De most tényleg nincs jó kedvem.

- Most mi volt a baj?

- Sok minden. Az egyik fő probléma az volt, hogy 3 gyorsaságit hátsó kerék hajtással mentünk, mert széttört az első kihajtás az autóban. Ez nagyon hátráltatott , de addig is nagyon gyenge időket tudtunk menni. Ennek, azt gondolom, két fő oka van. Az egyik az, hogy három tréningből nem tudtuk azt az összhangot megvalósítani az autóban, amire szükség lett volna ahhoz, hogy igazán bátran tudjunk menni. A másik pedig az, hogy nem éreztem magam igazán biztonságban az autóban. Úgy éreztem, mintha az út felett mennénk. Iszonyatosan csúszkáltunk, nagyon pörögtek a kerekek, nem volt megfelelő a tapadás. A harmadik pedig én vagyok, mert ezzel a két dologgal együtt már nem mertem gyorsabban menni, rossz érzésem volt. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy megsérülhetünk, nagy kár keletkezik az autóban, és egyszerűen nem tudtam gyorsabban menni.

- Minek köszönhető az, hogy ez motoszkált Benned? A veszprémi tűz nyoma, vagy öregszel? :o)

- Azt gondolom, hogy egyrészt a biztonsági feltételek nagyon gyengék voltak, utólag hallottuk még azt is, milyen kevés rádiós pont volt, és hogy nem volt rá terv, hogy ha nagy baj lett volna, valaki megsérül, akkor mit csinálnak, szóval igen alacsony szinten voltak a biztonsági tényezők. De az is biztos, hogy öregszem, és egyre többet gondolok arra, hogy mi lesz, ha egyszer baj lesz... Biztosan benne van a veszprémi tűz is, hiszen már átéltem, hogy ez is megtörténhet... Egyszerűen már nem ér ennyit a dolog, hogy bárkinek komoly baja legyen. És ez együtt jár azzal, hogy nem úgy megyünk, ahogy tudunk menni. És persze mi tényleg hármat tréningeztünk, és annyira ismeretlenek voltak a pályák, hogy ennyit mertem menni. Ezt be kell vallani férfiasan. Abba nem megyek bele, ki hányszor ment, mert nem akarok magyarázkodni, de nagyon kevesen tartják be a szabályokat, és ez engem már iszonyatosan zavar.

- Ez benne volt a fejedben, ott motoszkált a verseny közben, vagy csak előtte meg utána?

- Nem, nem. Amikor levonod a konzekvenciákat, akkor jönnek elő ezek a gondolatok. Nekem eszembe sem jutott, hogy kimenjek tréningezni, hogy bármi féle trükkel többet menjek... Beszéltem a rendezővel a versenyt megelőzően, és megkérdeztem Tőle, hogy biztosan le lesznek-e zárva úgy a pályák, hogy nem tudnak az emberek majd tiltott tréningezni. Ő esküdözött, hogy hermetikusan el lesz minden zárva, ennek ellenére nem egy embert tudok, aki volt kint. És most nem a próbálkozókra gondolok, mert ezt már mindenki tudja...
Azt gondolom, hogy itt valami borzalmasan megváltozott, borzalmasan elromlott. Nem a keserűség beszél belőlem, mert megvertek, megvertek, ezt el kell fogadni, hogy nem én vagyok a leggyorsabb pilóta ebben az évben, de voltak az idén szakaszgyőzelmeink, nyertünk versenyt is, ehhez képest most annyit kaptunk az élmezőnytől, mint talán még anno a kétkerekessel sem, borzalmasan gyenge időket tudtunk menni az elejéhez képest. Lehet, hogy én nem tudok alkalmazkodni a pályákhoz, nem mondom, hogy nem így van; lehet, hogy egyszerűen beszari jankó lettem, és nem merek menni, aki ezt mondja, azt is elfogadom, mert nem tudom az igazi okát magam sem. Egy biztos: ez a verseny sem a mi versenyünk volt. Még egy próbálkozásunk van, ott meglátjuk, hogy talpra tudunk-e állni vagy sem.

- Olyan világvége hangulat hallatszik a hangodból. De ezek szerint Mecsek meglesz?

- Persze. Be kell valahol fejezni az évet. Év elején is ez volt az egyik fő cél, hogy induljunk a Mecseken, hiszen nagy verseny, IRC, hosszú verseny, végre egy 250 kilométer gyorsasági, ami óriási faladat, meg is van rá az anyagi hátterünk, úgyhogy természetesen indulunk. Remélem, hogy nem fogja ez a verseny tovább rontani a hangulatomat, és úgy tudom befejezni az évet Mecseken, ahogy kell. Azt az évet, amire iszonyatosan készültem, sőt, talán mindig is arra készültem, hogy ilyen körülmények között és ilyen autóval versenyezhessek. De nem jó a hangulatom, az egyértelmű. Szembesülni kellett azzal, amit év elején Herczig Norbi mondott, hogy készüljek fel arra, hogy nem olyan egyszerű, ahogy elképzelem, hogy ide jövök egy ilyen csapattal, és majd megnyerem a versenyeket és a gyorsaságikat, mert itt az élmezőnyben ez nem ilyen egyszerű. Most a rally utáni rally party-n beszélgettünk, és azt kellett mondanom neki, hogy igaza volt. Ez nem csak arról szól, hogy ki hogy tud vezetni és milyen autót tud ide hozni, sokkal összetettebb lett ennél, és meg kell mondanom őszintén, erre én így már nem vagyok kíváncsi. Nem ér annyit, mint amennyit foglalkozunk ezzel, amennyi energiát bele fektetünk, így meg aztán végképp nem.

- Akkor Mecseket még megcsinálod és kész?

- Befejezzük szépen az évet úgy, ahogy kell. Megyünk a hivatalos tréningidőben, letréningezzük a pályákat, ahogy eddig is, most is csak annyit megyünk, amennyit a szabályok megengednek, de már nem várok extra dolgot. Szerintem a fél mezőny már ott tréningezik, ha még nincsenek túl rajta...

- Azért pörögj föl addigra, legalább érezd jól magad az autóban!

- Persze, fölpörgök, úgy fogok menni, mint egy állat. Beteszem a zsebembe az önrészt, és megyek. :o)

- Még egy utolsó kérdés. Te nem csak pilótaként vagy jelen a versenyeken, hanem bérautóid fémjelezte csapatot irányítod. Bírod ezt kétfelé?

- Abszolút, hiszen a másik felével nem kell foglalkoznom. Én csak a verseny előtt foglalkozom ezzel az üggyel, a verseny ideje alatt csak a saját versenyzésemre koncentrálok. De most még ezt sem, mert Veszprém után elutaztunk a családdal, és Arad előtt pénteken értem haza, kedden pedig már indult is Romániába a csapat. Tehát a felkészítés most nélkülem zajlott, és minden rendben is volt. Olyan embereket sikerült találnom, olyan szervezettség van, úgy működik a csapat, hogy igazából teendőm nincs vele. Persze finanszírozni kell és a pénzügyi részét koordinálni, de maga a munka, a logisztika, a műszaki dolgok, minden olyan jól működik, hogy magam is meg vagyok lepődve rajta. Tökéletes a csapat, sikeresek a versenyzőink, mindenki nyer, vezetik a bajnokságot mindkét kategóriában, sőt a Bessenyei Zoli már bajnok is lett a saját géposztályában és megszerezte a murva bajnoki címet is, Menyának pedig hatalmas sansza van arra, hogy bajnok legyen mind a saját géposztályában, mind a kétkerekesek között. Legalább ez a része működik a dolognak rendesen.

- Ez a része marad akkor, is, ha majd egyszer versenyzőként visszavonulsz?

- Persze! De nem fogok még visszavonulni, nem erről van szó, nem ezen gondolkozom. Csak máshogy kell csinálni. Erre a stílusra semmiképp sem fogok ráállni, ezt anno elhatároztam, amikor elkezdtem versenyezni, és ehhez tartom is magam.


>>>>>>>> Arad után Janikával beszélgettem
>>>>>>>> Hadik a dobogó második helyén




© 1997-2011 rally.hu. Minden jog fenntartva.
A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a jogtulajdonos engedélyével lehetséges.






Webstar Csoport Versenynaptár Fórum Chat Linkek