2017. oktober 24.










Bútor Robi veszprémi balesete



A múlt hétvégén megrendezésre került Veszprém Rally ismét méltónak találtatott arra, hogy a televíziók is híradásaikban számoljanak be a történtekről.


Nem, nem az eredményekről, az embert próbáló közdelemről szóltak a hírek, sokkal inkább a Bútor Robiék által elszenvedett tűzeset adott kellő alapot a megjelenésre. Természetesen nem csak Robi, Igor és az egész csapat szívesen maradt volna távol e kétes hírnévtől, de aki ott volt, és testközelből láthatta a Peugeot megsemmisülését, vélhetően mind úgy látják: borzalmas látvány volt.

Ha azt mondjuk, nagyon rövidre sikerült a versenyetek, nem is mondtam még semmit… De a lényeg: Hogy vagytok most?

Valóban nem túlzunk ezzel a kijelentéssel, hiszen 8 kilométeres volt számunkra a Veszprém Rally, az első Sólyi erdő gyorsaságit tudtuk teljesíteni, a második gyorsasági legelején pedig kiestünk a versenyből. És ez még a legkisebb baj lett volna, hogy kiestünk, de hogy hogyan, ez a fő probléma…
A körülményekhez képest jól vagyunk. Igazán nagy baj nem minket ért, ha nagyon őszinték akarunk lenni, hanem a PH Sportot, hiszen megsemmisült egy autójuk, ami azt hiszem, hogy mindenki számára óriási veszteség, ha elveszíti a versenyautóját, még egy ilyen komoly csapatnak is egy hatalmas veszteség. A mi szempontunkból pedig az a veszteség, hogy nagy nehezen összeraktuk az idei évet, minden erőnkkel azon voltunk, hogy megnyerjük a bajnokságot, vagy valahol legelöl végezzünk, legalábbis az első háromban, de ez most elérhetetlenné vált számunkra az idei évre. Én azt is elmondtam az év elején, hogy ez az egész project valószínűleg erről az évről szól, nem valószínű, hogy lesz folytatása… Ez most meghiúsult, és első sorban nem miattunk, hanem egy szerencsétlen hiba miatt.

Lehet már tudni, mi történt pontosan? Kiderül valaha? Vagy igazán már mindegy is?

Mivel ez egy technikai sport, és olyan emberek foglalkoznak vele, akik az autósport és a technika szerelmesei, mindenkit érdekel, hogy mitől keletkezik egy hiba, mert rengeteg tanulság levonható belőle, ha kiderül, hogy miért, és így lehetőség nyílhat arra is, hogy megelőzhető legyen, hogy legközelebb is megtörténjen egy ilyen…

Ahogy így a videókat, a külső felvételeket megnéztük még aznap este és másnap délelőtt, egyértelműen az látszik, hogy a kipufogóból jön nagyon intenzív szúróláng, ami pedig annak lehet a következménye, hogy megtelt a kipufogó rendszer benzinnel, és meggyulladta a hátsó kipufogódobban lévő hangtompító anyag, égett benne a benzin, ez pedig meggyújtotta a lökhárítót… Belülről ez abszolút nem volt érezhető. Én annyit éreztem csak, hogy háromhengerezik az autó, de azt is csak már a megállás előtt 6-800 méterrel kezdte, és utána azért álltam meg, mert büdös volt az autóban, és az utastérben füst jött hátulról. Arra gondoltam, megállok, megnézem, mi lehet a baj, volt nálam injektor sor, trafó sor, effektíve minden, azért álltam meg, hogy megnézzem, mi történik az autóval. Amikor kinyitottam az autót, abban a pillanatban azt láttam, hogy ég a hátulja. Rögtön szóltam Igornak, hogy szálljon ki és kezdje el oltani, én pedig visszahajoltam és megnyomtam a központi tűzoltót, és elkezdtünk kiabálni, hogy küldjenek tűzoltót, de sajnos nem volt ott a környéken tűzoltó, így nem tudtak részt venni az oltásban…

Azt gondolom, fél perc sem telt el, és már annyi időnk sem volt, hogy Igor kivegye a táskáját az autóból, ezért benn égett az összes okmányunk, telefonjaink, mindenünk… Ez a legkisebb baj, csak annyiból gond, hogy holnap indulok nyaralni lakóautóval, és nincs jogosítványom, de ez csak egy kellemetlen szituáció. Gyarkorlatilag olyan intenzitással égett az autó, hogy a megállásunktól számítva egy perc múlva már esélyünk sem volt arra, hogy eloltsuk az autót. Mire odaértek Herczigék és Kazár Mikiék, már nem kellett a tűzoltó palackjuk, annyira égett az autó, hogy látszott, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. Pillanatok alatt porrá égett.

El sem tudom képzelni, mit él át az ember, amikor ilyen történik vele, de kívülről látva is szívszorító és ijesztő volt. Jól tudom, Nektek sem volt még korábban ilyen „élményetek”?

Nem, hál’ istennek, de hát nem is kell, hogy legyen. Így, hogy semmi bajod nem lesz egy ilyen történés során, nem annyira félelmetes ez. Sokan látták, az összes híradó tele volt vele, jó nagy szenzáció lett ebből, és így nem csak a versenyt szerető emberek állítgattak meg, hogy „hű de jó, hogy nincs semmi bajod”, de itt Gödöllőn is elég sokan ma elkaptak ugyanígy. De én nem éreztem abban a pillanatban, hogy nekünk bármi bajunk lehetett volna. Én azt sajnáltam, hogy egy óriási dolgot raktunk össze, és meghiúsult. Ez volt az egyik nagy bánatom. A legnagyobb bánatom pedig az volt, hogy sajnáltam Bernard-ot, aki gyakorlatilag a barátom és a csapat barátja, és bele éltem magam a helyébe, hogy végig kellett néznie, ahogy megsemmisül az autója. Abszolút nem az jutott eszembe, hogy nekünk lehetett volna bajunk. Az a következő pár órában volt inkább, este, amikor lefeküdtem aludni, hogy ha az ember nekimegy a fának vagy felborul, és úgy gyullad ki az autó, hogy nem tudsz kiszállni 20 másodpercen belül, akkor semmi esélyed nincsen… Tök mindegy, hogy van-e tűzoltó rendszer, működik-e, tűzálló ruha van-e rajtad… Így belegondolni, hogy milyen intenzitással égett, milyen ereje van egy ilyen tűznek, fú, így utólag ez nagyon félelmetes. Óriási mák kell ahhoz, hogy gyorsan ki tudjon szállni az ember, és hát inkább ez volt benne a félelmetes.

És még a tankotok is tele volt…

Igen, abban volt még vagy 40 liter benzin. Persze nem tudom, hogy a tank elégett-e, de úgy gondolom, az is elégett, minden elégett, de én azt nem néztem meg, én utána már nem mentem vissza az autóhoz, nem nézegettem, nem kívánta a szervezetem…

A másik, ami még szintén nem kellemes: Szüleim ott voltak két kanyarral arrébb, 150-200 méterre, Szüleim, Feleségem, elég nagy társaság… Épp akkor akartak indulni a szervizparkba, és csak azt látták, hogy nekünk kellene jönni, de nem jövünk, és hatalmas a füst… Elkezdtek rohanni oda a füst felé, és látták, hogy lángol az autó, mi pedig addigra mi már elmentünk az autótól… Amikor megláttam Anyám arcát, az sem volt egy kellemes látvány. Őt is megviselte, a Feleségem is megijedt… Ebben a korban az ember már nem szereti az ilyen dolgokat…

Máshogy éled meg, mint 20 évesen élted volna…

Igen, mert ha az én gyerekem ülne egy ilyen autóban, és az autó ekkora lánggal égne, biztos én is összesz*nám magam… Ez óriási stressz. Annak ellenére, hogy én nem érzem azt, hogy nekünk ebben a szituációban bármi bajunk lehetett volna. Biztos azért nem, mert nem sérültünk meg, hiszen pillanatok alatt kiugrottunk, de ez az ideális verzió volt… a körülményekhez képest.

Mi volt az első gondolatod? Tök racionálisan, hogy ugrani és menteni?

Kiugrani és eloltani, igen. Gyorsan kiugrottunk, gyorsan oltottuk, ez a része flottul működött. De azt nem gondoltam, hogy ennyire hatástalan egy ilyen tűznél a tűzoltó készülék… Az a 2 kilós palack, ami ezekben az autókban van, nem azt a célt szolgálja, hogy egy lángoló autót elolts. Jó esetben azzal egy kezdődő tüzet el tudsz oltani, de semmi több. Most, hogy erről beszélünk, egy kisebb dolog volt már Svájcban a 34 kilométeres gyorsaságin, aminek lefelé volt a vége, a Suzukiban eldurrant a féknyereg, és ráfolyt a fékolaj a féktárcsára és a beíróban kigyulladt. De azt nagyon gyorsan el tudták oltani, a beíróban is volt tűzoltó készülék, ők is oltották, Imi is fújta rá, hamar eloltották, nem tudott elterjedni a tűz, nem kapott bele műanyagba meg gumiba… Itt az látszott, hogy amikor a jobb hátsó kerék meggyulladt, a gumi, iszonyú erővel elkezdett égni. A jobb hátsó gumi rádobott egy lapáttal: olyan tüzet csinált, olyan lángot, hogy ott már minden olvadt és égett.

Végignézni is iszonyú volt, még kívülállóként is, hát még abszolút érintettként Bernard… Kívülről úgy tűnt, rendkívül higgadtan viselte, de hogy belül mit érzett, elképzelni sem tudom… Most, hogy már a tekintetben megnyugodtak a kedélyek, hogy Ti jól vagytok, felmerült a kérdés: Ugye, volt biztosítás?

Én biztosítással béreltem az autót, így számomra van biztosítás, de ebben a helyzetben ez engem nem érint, hiszen nem én okoztam a tüzet, hanem technikai hiba miatt keletkezett, így ez a bérbeadó felelőssége. A bérbeadók két féle verziót csinálnak. Az egyik verzió az, hogy kötnek biztosítást egy biztosító társasággal, fizetnek érte díjat, és ha kár van, a biztosítóval elszámolnak. A másik lehetőség, és a nagyobb csapatok, mint a PH Sport is, azt csinálják, hogy biztosítási alapot képeznek és magukat biztosítják. Ez azt jelenti, hogy a bérlő kifizeti a biztosítási díjat, és a bérbeadó ezeket a díjakat egy elkülönített számlára gyűjti, ha pedig káreset van, ebből a biztosítási díj bevételből fedezik a károkat. Mivel sok autójuk van, és sok versenyen mennek, a PH Sport ezt a verziót csinálja. Azt gondolom, hogy ez egy jó üzleti fogás, amikor töréskárok vannak, mint ami nekünk is volt Miskolcon, ez működik is jól, ez ideális, nem éri kár a bérbeadót, sőt, a kár mértékétől függően még nyereség is marad, de ha ilyen nagyságrendű kár keletkezik, megsemmisül az autó, akkor ez hatalmas veszteség abból a kasszából.

Hogy kicsit előre is tekintsünk, a folytatásról faggatóznék. Már ha lehet, hiszen egyrészt megsemmisült az autó, amivel versenyeztetek, másrészt Nektek is komoly terveitek voltak az idei évre… Mindkét része érdekelne a dolognak: Mit lehet tudni Rólatok?

Az autó megsemmisülése tény. Ennek a hétnek a végéig kell választ adjak a PH-nak, hogy szeretnénk-e folytatni a bajnokságot, mert ennek függvényében építenek egy új autót avagy sem…

A másik szempontból pedig: Mi azért raktuk össze az idei évet, hogy megnyerjük a magyar bajnoki címet. Ez nem titkolt terv volt, hanem nyíltan vállalt szándék volt az elejétől kezdve. Azt gondolom, hogy volt is reális esélyünk erre, főleg így, hogy Asi rögtön az első gyorson kiesett, és azt gondoltam, hogy ha szépen célba érünk az első háromban minden további nélkül tudtunk volna végezni ezen a versenyen. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez biztosan így lett volna, hiszen rengetegen kiestek, és ha nem ez történik, akkor is kieshettünk volna, de az első gyorsasági eredménye biztató volt, és úgy gondolom, hogy Veszprém Rally-n reális esélyünk lett volna, hogy megtartsuk a dobogós helyezésünket és a további versenyeken felvegyük a harcot a bajnoki címért. Azt gondolom, hogy most már erre semmiféle reális esély nincsen, és nekünk el kell döntenünk, hogy így szeretnénk-e a következő két versenyen folytatni vagy nem.

Nincs már az a matek, amiből ti jól jöhettek ki?

Nem nyerhetünk mi már abszolút magyar bajnokságot az idén semmilyen matekkal. :o) A realitása annak van, hogy mivel most ötödikek vagyunk, negyedik-ötödikek lehetünk, nagyon optimális esetben pedig egy harmadik helyet tudnánk elcsípni. Amit persze nem mondanék rossznak, mert azt gondolom, hogy ezeket a körülményeket figyelembe véve ha a következő két versenyt jól be tudnánk fejezni, és harmadik helyet bezsebelnénk év végén, azt mondhatnánk, hogy nem volt ez olyan rossz kezdés, de megmondom őszintén, én nem azért kezdtem ezt el, hogy harmadikok legyünk. Lehet, hogy ez túl nagyképűen hangzik, de én tényleg győzni szerettem volna. Azt gondolom, hogy bennünk van a győzelem, nyerhettünk volna, csak a sors nem engedi. Ezt meg el kell fogadni, mert nem tudunk mit tenni ellene. Most egy kissé gödörbe kerültünk, és ott is ragadtunk.

Egyáltalán csak az idei magyar bajnokság kérdéses számodra, vagy a versenyzés maga? Mert kicsit negatívnak érzem a hangulatod.

Picit negatív a hangulatom, valóban, meg is mondom miért. Azzal is tisztába kellett kerülnöm, amit elmondtam már tavaly Pécs után is, hogy ha beleülök egyszer egy ilyen autóba, biztosan nehéz visszaülni egy kétkerekesbe. Már egyszer ezt eljátszottam 2005-ben, hogy a WRC-ből visszaültem, az is egy borzasztó érzés volt, de az egy olyan WRC volt, ami az idegeimre ment. Most pedig itt a PH Sport a világ egyik legjobb Super 2000-es autójával, és egy olyan párossal, aki tud nyerni futamot, gyorsaságikat is, minden rendben van, csak épp elpártolt mellőlünk a szerencse. Ami eddig nagyon is mellettünk volt hosszú évek óta, akkor csak azt láttuk, ki mit szív, mi pedig nem szívtunk. Most fordult a kocka: mi kerültünk a másik végére… Visszatérve az eredeti kérdésedre: vagy ilyennel, vagy semmivel. Persze ezt most így könnyen mondja az ember, de amikor ott lesz az ember, hogy nem megy, biztosan valamit ki kell majd találjak… De nekem erre van szükségem: erre a motorra, erre az autóra, erre a csapatra, arra hogy tudjak keresztbe menni, tudjak gázzal fordulni… Nekem ezek a dolgok iszonyatosan fontosak. És azt kell majd mérlegelnem, hogy hogyan tudom ezt elérni. Mert hátha tudunk még nyerni, mégpedig nagy csatában, nagy győzelmekkel. Mert azt tudni kell, hogy kőkemény harc megy a helyezésekért.

A család egyáltalán visszaenged még a versenyautóba?

Persze, ez nem lehet kérdés. Ezt csak én tudom abbahagyni. Sokan kérdezgetik, nem gondoltam-e arra, hogy ez a sors egy jelzése volt, hogy fejezzem be, de én nem hiszek az ilyen dolgokban. Itt egy technikai hiba történt.




© 1997-2011 rally.hu. Minden jog fenntartva.
A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a jogtulajdonos engedélyével lehetséges.






Webstar Csoport Versenynaptár Fórum Chat Linkek