2017. oktober 21.










Fókuszban Dienes Babszi


Semmit sem lehet elég korán kezdeni, szokták mondani... Jó példa erre Babszi, aki 15 évesen a kötelező olvasmányok helyett inkább itinert olvasgatott egy mezőkövesdi sprintversenyen... Korábban volt rally első osztályú licence, mint érettségi bizonyítványa... Jelenleg 19 éves, imádja a rallysportot és nagy rutinja van a defektes kerekek cseréjében:o) A szezonnyitó Eger rallyn már egy evo 6-os Lancerban navigált...

- Babsziként lettél ismert a rallysportban, de a becsületes neved Beáta ugye?

- Igen, a Babszi név a Babszem Jankó női változata, kiskorom óta így hívnak, és tavaly az egyik általam nagyon tisztelt versenyző 11 éves kislánya is kitalálta hogy őt is így hívják. Az ilyet nagyon nem szeretem, ezért idénre már Babsziként váltottam licencet, hiszen soha senki nem hívott Beának...

- Ok, én sem teszem ezt, inkább kérlek mesélj a kezdetekről...

- Nagyon kicsiként kezdtem, amikor 15 éves voltam, legjobb barátom Németh Gergő épített egy kocka Swiftet. Erről az autóról azt kell tudni, hogy ez egy rallycross autó volt és valami borzalmasan nézett ki. Akkoriban Gergőnek egy Tőkei Gábor nevű barátunk navigált, Gábor nem tudott minden versenyre eljönni és ezért a Gergő kitalálta, hogy hát én végül is könnyebb vagyok, ismerjük egymást régóta, üljek be mellé egy mezőkövesdi sprintversenyre 2003-ban. Sprinteken a navigátornak nem kellett jogsi. Számomra hatalmas élmény volt, a Gergőnek akkor lett meg frissen a jogsija és elmentünk erre a mezőkövesdi versenyre. Három kör volt, miénk volt a legnépesebb kategória, amiben a végén mi elsők lettünk. Bár a verseny végére szétmentek a gumijaink, a futóművünk. A trélerre alig tudtunk felállni.

- Hogy nézett ki első itinered?

- Nagyon kezdetleges volt, hiszen nem tudtam, hogy kell itinert írni, szinte folyóírással leírtam. Ráadásul hangosításunk sem volt, üvöltöttem végig.

- A rendezők aztán meghálálták lelkesedésed...

- Igen, átvettük a kupánkat és a rendező visszahívott minket, itt kaptam egy különdíjat, egy sétarepülést Eger felett, mert én voltam a mezőny egyetlen hölgy tagja. Gergővel még egy FRT kupán terveztünk menni, csak sajnos felrobbant a motorunk a verseny rajtjában. Vele terveztem a folytatást, ám Ő túrában szeretett volna menni és szerette volna, ha valami anyagi hozzájárulást is hozok neki, de erre nem volt lehetőség, így ebből kiszálltam.

- Majd beszálltál egy Golfba...

- Igen, a következő évben egy nagyon speciális, automata VR6-os Golffal versenyeztünk, a tamási kupasorozaton mentünk végig. A sorozatnak azt hiszem 6 állomása volt, ebből talán négyet nyertünk meg és év végén mi lettünk az abszolút elsők. A pilóta fantasztikus ember, nagyon becsültem benne az akaraterejét, a mai napig figyelemmel követem a pályafutását. Az autó felkészítése iszonyatosan jó volt, ezt a Szilágyi János csapata végezte. Soha nem kellett kiállnunk technikai probléma miatt. Én a csapat munkájába úgy vettem részt, hogy Szilágyi Jánosnak időnként besegítettem tréningeken. Aztán ebből a csapatból saját döntésem alapján jöttem el, mert a fejlődésnek nem sok esélyét láttam és személyes problémám akadt a csapatvezetéssel. Hidd el, jól tettem...

- A 2006-os éved sem kezdődött túl szerencsésen...

- Tavaly év elején meglett volna a lehetőségem, hogy egy teljes évadot menjek Nagy Imrével (Ácival), teszteltünk is egyet, nagyon jó volt a hangulat a kocsiban. De mellé jött egy másik navigátor, aki hozott neki pénzt, így ebből a projektből ismételten kiszálltam és Egerben nem is tudtam indulni.

- Viszont Miskolcon már a prológot belülről "szemlélhetted" egy kupás Ignisben...

- Miskolc rallyra jött a felkérés Novák Szabitól, hogy üljek be mellé egy Miskolc rallyra, mert a navigátora nem ért rá. Én Szabiról nem tudtam sokat, hiszen neki ez volt a második versenye, de én elvállaltam. Nagyon jól sikerült a tréningünk, jó hangulat volt az autóban. Amikor odaálltunk a rajthoz én mindenen nagyon aggódtam, hogy valamit biztosan el fogok rontani, de Szabi folyamatosan nyugtatott, hogy "és ha kikésünk vagy bármi, akkor mi van, kapunk 10 mp-et, szerinted az elsőtől mennyit kapunk?".:o) Nagyon jó volt vele menni, egyszerű itinert íratott, az volt az eddigiektől eltérő, hogy Ő is a "Sasás""csak bal-csak jobbat" diktált sima jobb sima bal helyett, de ezt nagyon hamar meg lehetett szokni. Szépen lementünk az első körben, N2-es kategória 6-7-helyén. Aztán a 2. körben, Erdőbényén iszonyatos felhordások voltak az úton és egy B2J2 kombinációban, a jobbosban megúszott az autó hátulja a felhordáson és függőlegesen beleálltunk a patakba egy 2,5 méter zuhanás után. Ott eléggé meg voltunk rémülve. Az autó ahogy beleállt függőlegesen a patakba, nem döntötte el, hogy akkor tetőre esünk, vagy vissza a talpunkra. Szerencsére az autó talpra esett. Legnagyobb problémám az volt, hogy a telefonom berepült a trepni alá és bejött a patak a kocsiba és beázott, nem tudtam azonnal értesíteni senkit sem.

- Novák Szabi felkérése egy versenyre szólt, de Te ott voltál a következő futam, a Duna rally tréningjén is, egy újabb pilóta mellett...

- Igen, a Duna rally... Dr.Varga Attila mellé egy közös ismerősünk, Rácz Feri protezsált be, akit még a Golfos időkből ismerek. Attila nagyon örült nekem és nagy lelkesedéssel készültünk a harmadik bajnoki futamra...

- De sajnos itt a tréningnél nem jutottatok tovább...

- A tréning jól sikerült, rengeteg gyors volt, borzalmasak voltak a pályák, nekem nagyon nem a stílusom ez a fajta murva. A gépátvétel előtti csütörtökön hívott a szervizcsapat, hogy nem indult be az autó. Így itt nem indultunk. Én nagyon-nagyon felkészültem erre a verseny, viszont így csak nézőként voltam ott, ami eléggé megviselt.

- Majd az itinert érettségi tételekre cserélted...:o)

- Szombathelyen nem indultam, hiszen akkor érettségiztem. Miskolc után egy héttel volt az írásbelim, Szombathelyen pedig a szóbelim. Telefonon tartottam a lelket a Dokiban. Itt nézőként sem voltam jelen.

- A bajnokság ötödik versenyén, Veszprémben félig-meddig otthon versenyeztetek...

- Fehérvár típusú pályák, nekem nem a szívem csücskei, de hát ugye meg kellett csinálni. Doki imádta, hát ő veszprémi, neki ez abszolút hazai pálya. Minden bokor előre köszön :o)

- A Felicia Kit-Car és Doki mennyivel kívántak nagyobb munkát Tőled a korábbi autókhoz, pilótákhoz képest?

- A Dokiról azt kell tudni, hogy az Asi csapatában versenyez és az itinerírási technikája is nagyon hasonlít az Asiéhoz, nagyon sok a kintről tőre, fokozatot nem írtunk, de tempót néha írtunk, olyat is írtunk, hogy kanyar után melyik oldalon kell maradni, tehát vége jobbon vége balon. A fékeket beírtuk, és az útminőségre nagyon ügyeltünk. De az nagyon meglepő volt számomra, hogy ennyi információ, ráadásul ez nem volt egy lassú autó, ez a kit-car egy nagy autónak számít.

- Hogy sikerült a veszprémi futam?

- A Doki meglepődött, hogy milyen hamar összeszoktunk. Én a gépátvétel után ültem először az autóban és nem voltam teljesen felkészülve, de hamar megszoktam. Első gyorsaságin, ami Bánta-O pont volt, egészen jól kezdtünk, ám az utolsó 6 km-en kaptunk egy defektet, és kijöttünk azzal a defekttel, ami nem tett jót az autónak. Ez a szakasz időben is rossz volt és utána nagyon szűk volt az etapidő, tehát gyorsan kellett kereket cserélni abban a nagy melegben, nagyon rossz volt. A következő gyorsig le sem vettük a sisakot, csak átrohantunk, és úgy álltunk oda a rajthoz, hogy iszonyatosan le voltunk izzadva. Az autó is melegedett, Doki nagyon ideges volt, és úgy mentünk végig azon a gyorsasági szakaszon, hogy nem volt jó a futóművünk, majd beértünk a szervizbe és megjavították. Ott már mind a ketten hőgutával küzdöttünk, Ő már a beíró előtt majdhogynem kiájult az autóból, nagyon rosszul volt szegény. Következett Királyszentistván, ahol egy nagyon szűk jobbos kanyarban egyszer csak leállt az autó és nem akart beindulni, szétment a kuplungunk. Még elvergődtünk a következő gyorsasági rajtjáig, de ott motorerőből kellett volna elrajtolni fölfelé és ez nem sikerült, leadtam a menetlevelet. 3. helyen álltunk talán. Én nagyon rosszul bírom a meleget, nagyon rosszul voltam, megkönnyebbülés volt, amikor levehettem a tűzálló ruhát.

- Otthoni pálya után idegen a fővárosban folytattátok, következett a Budapest rally és a műjégpálya...

- Budapest az egy érdekes verseny volt, itt még sohasem ment a Doki, ezek neki abszolút új pályák voltak. Egy napot tréningeztünk, kora reggeltől késő estig. Ez nagyon-nagyon kevés volt. Attilának itt a munkájából kifolyólag voltak problémái, nem nagyon tudott koncentrálni, ami már egy Cereden is probléma, hát egy Szorospatakon meg pláne. Ott négyet lehetett menni, azt úgy képzeld el, hogy Szuhát feldiktálta a Doki B6 visszafordítnak...Gondolhatod mennyire volt ott fejben. Aztán végül is ezt korrigáltuk és sikerült egy jó itinert összehoznunk, de rengeteg plusz infoval. Annyira sok volt az információ, hogy volt olyan is, amit már tréningen is alig tudtam elmondani. A többi szakasszal nem volt annyi gond.

- Bár fáradtan kezdtétek, de aztán kezdett jól alakulni a verseny...

- Életem egyik legrosszabb versenye volt. Nem sikerült magam kipihenni a verseny előtt, és nagyon fáradtan álltunk oda a rajthoz, a prológ viszont valóban nagyon jól sikerült, ott nyertük a kategóriát. Azután Cereden lejöttünk, kaptunk talán 10 mp-et Janzer Gyuritól. Szorospatakon az elején nagyon jól kezdtünk, majd jött egy J4 kanyar, amire be volt írva, hogy nem levágós, mert éles volt belül a patka és ezt be is kiabáltam neki, mert láttam, hogy le akarja vágni, de nem igazán hallgatott rám, és levágta. A kanyar íve belül szépen körbevágta a guminkat. Ezt a defektet a gyorson kicseréltük, amivel annyi bosszúságunk volt, hogy nem volt jó az emelőnk, így nyolc perc alatt sikerült kicserélnünk a kereket. Majd szaladtunk ki a gyorsaságiról, hiszen a következő etap annyira rövid volt, hogy nem is tudtuk volna normálisan teljesíteni, iszonyúan kellett sietni.

- Aztán egy stop tábla végleg megállított Titeket...

- Mondta az Attila, hogy rakjam el az etapitinert, vegyem elő a következőt, kezdjek el felkészülni, le sem vettük a sisakot. Majd jött az ominózus parádsasvári T-elágazás, ahol egy stoptábla volt a fától eltakarva, amit mi nem adtunk meg és egy balról közeledő 106 Peugeot-ba belementünk. A Peugeot tetőre borult, amitől én iszonyatosan megijedtem és egy borzalmas sokkot kaptam. Szerencsétlen fickót a négypontos Sabelt öve fogta meg. Kijöttek a mentők, katasztrófavédelem, ez a végét is jelentette a versenynek, meg kellett várni a rendőri beavatkozást.

- A szezonzáró Mecsek rally sem volt egy defektmentes verseny számotokra...

- Igen következett a Pécs, hát nem. A Mecsek rallyn a kategória 3. helyéért küzdöttünk az éves összesítésben. Érdekes verseny volt, nagyon jól sikerült a felkészülésünk. Az első gyorsot nagyon elóvatoskodtuk. Aztán Orfűn sikerült egy nagyon jót menni, életem egyik legjobb gyorsasági szakasza volt. A második körben sikerült egy defektet kapni a parkolóban, majd a nagy elágban, ahol először jobbra másodszor balra kell menni, ott még egyszer ugyanazt a gumit kellett cserélni. A defekteket nem vezetői hiba okozta, hanem a gumi egyszerűen lefordult a felniről, rosszul voltak felrakva. Ez eléggé nagy bosszúságot okozott, még szerencse, hogy két gumit vittünk, különben fejezhettük volna be a versenyt. És ezzel 9 percet hagytunk bent, eléggé visszacsúsztunk, nagyon el voltunk emiatt keseredve. Második nap már Doki sokkal jobban el volt kenődve, hiszen már tudni lehetett, hogy a kategória 3. helye elúszott. Az utolsó gyorson volt egy érdekes történet, rajt előtti 30 mp-el szólt a sportbíró, hogy azt tudjuk-e, hogy a bal eleje defektes? Nem akartuk elhinni. Lassú defekt volt szerencsére, így rajtoltunk el, ki is értünk a gyorsról. Mentük a szervizpark felé és útközben a gumi lefordult a felniről. Gyorsan ki kellett cserélni, volt segítségünk szerencsére, ugyanis Agnecz Zoli és navigátora nagyon önzetlenül odajött és nem hagyta, hogy hozzáérjek ahhoz a kerékhez. Végül 7. helyen célba értünk, nagyon sokat küzdöttünk ezért. Aztán Dokival itt vége is szakadt a pályafutásnak, mert úgy éreztem, hogy neki nem rám van szüksége. Valaki olyanra aki, ezt megszállottabban csinálja.

- A Mikulás a nézőknek Gallit, Neked pedig újra az N2-es Suzukit hozta, egy hölgypilótával fűszerezve...

- Igen, ez egy nagyon különleges dolog volt, verseny előtt 3 nappal felhívott az Ollé Sasa, hogy indulna a csapatában a Liscsinszki Olga, és be kéne ülni mellé, és rám gondoltak. Mondtam hogy miért ne. N2 Ignissel mentünk, azzal az autóval, amivel korábban a Novák Szabival is. Olga még sosem ment rallyban, murvát meg még sosem látott.:o)

- Hogy jött ez ötlet neki, hiszen Ő a gyorsasági szakágban versenyzett?

- Őt erre bíztatták, elég jó eredményeket ért el a Suzuki kupában, a gyorsasági szakágban. És számomra igazán meglepő módon jól vezet. A tréningünk nem sikerült valami fényesen, ugyanis nem tudta hogy kell felírni egy pályát, így aztán én mondogattam neki, hogy mit hogyan kellene. Kicsit ilyen "vak vezet világtalant" jellegű dolog volt. :o) Aztán belejött. A bántai pályát nem is sikerült jól felírni, úgyhogy volt az itinerben hiba, de hát kettőt mentünk minden pályán, ami borzalmasan kevés volt. Én éreztem Olgán, hogy férfiakat megszégyenítő bátorsággal megy, de itt nem is az eredmény számított, ez egy év végi örömautózás volt. Benne az volt a nagyon meglepő, hogy ha hibáztunk, akkor nagyon gyorsan és pontosan korrigált. Voltak olyan kanyarok, amiket gyönyörűen oldott meg. Véleményem szerint neki abszolút a rallyban lenne a helye. Ha még egy évet a gyorsasági szakágban marad az nem fog rosszat tenni neki, de remélem, hogy utána már a rallypályákon láthatjuk.

- Bár említetted, hogy az eredmény nem számított nagyon, de a versenyt befejeztétek ugye?

- Igen, sikerült befejeznünk a versenyt, csak a hosszú gyorsaságin kaptunk egy defektet. Most azt el tudod képzelni, amikor két lány kicserél egy defektet...-:) Szerencsére volt segítségünk, megoldottuk. A körgyorson majdnem felborultunk, volt egy kétkerekezésünk. Örültünk, hogy beértünk, mindenki nagyon kedves volt. Sokan gratuláltak.

- Az idei szezonnyitón nem szerepeltél a nevezési listán, aztán a Dobó téren mégiscsak feltűntél versenyzőoverallban, és egy nem is akármilyen autóban és kategóriában...

- A legtöbb versenyen én nem vagyok nevezve, illetve csak utólag:o) Utolsó pillanatban alakult ki a projekt. Czél Petinek nem volt navigátora, nekem pedig nem volt pilótám. Előtte nem ismertük egymást, a kapcsolat a Nyírfás Julin és a Kerekes Jotin keresztül jött létre. Tréningünk hihetetlenül jól sikerült én még ennyire felkészülten sosem álltam rajthoz.

- A Czél Peti már nem ma kezdte a versenyzést...

- Igen, Ő egy tapasztalt pilóta, a 90-es évek elején már versenyezgetett széria osztályban, 1990-ben Toyota Corollával bajnok is volt, aztán jó pár évet kihagyott és 2005-ben tért vissza a veszprém rallyn, majd 2006-ban ment két versenyt. Idén a Peti egy teljes évet szeretne menni a Pacotti Teamnél, ennek szellemében vett egy autót. A kocsi egy Mitsubishi Lancer evo 6-os, ez a Szilágyi féle autó, ment már ezzel a Magyar Miki és a Rabócsi Tibi is. Ez egy nagyon-nagyon jó indulatú autó, nem volt vele semmi probléma. Petin érezhető a km hiány, de ennek ellenére hihetetlen módon kontrollálja magát, és nagyon ésszel megy. Beosztja az autót. Az egész versenyen egyszer sem volt nagyobb problémánk, talán annyi, hogy vasárnap az első kör végén a mezőkövesdi körgyors 2. körében a pályán szétment a turbónk, pontosan a szervizpark előtt, ennél szerencsésebb nem is lehetett volna. Akkor még nem volt egyértelmű, hogy a probléma oka a turbó, nem füstöltünk, meg semmi hasonló. A szervizparkban vizsgálták az autót, hogy mi lehet a probléma. A szervizidő 15. percében sikerült rájönni, hogy a gondot mi okozza, gyorsan meg kellett oldani a turbócserét, amit a Pacotti csapat hihetetlen professzionalitással 12 perc alatt kicserélt, így csak 7 percet késtünk. Köszönjük ezúttal is a csapatnak! Számomra lenyűgöző volt ez a gyorsaság!

- A szervizparkban, amikor találkoztunk nem viselted ilyen könnyen...

- Nem, én nagyon aggódós vagyok ilyen szempontból. Én magamon is mindig aggódom, hogy mit fogok elrontani.:o)

- Mennyivel gyorsabb ez az autó a Feliciához képest?

- Nem volt annyira meglepő a gyorsasága, hiszen a Feliciával is autóztunk 33-34. időket, ezzel a Mitsubishivel pedig 20-22. időket szaladunk. A kigyorsítások és a kanyarsebesség valami fergeteges, azt nagyon-nagyon élvezem, és ha szépen beleszokunk, Peti is, és én is, akkor nem lesz ezzel semmi baj. Az a célom, hogy év végére pontszerző helyre hozzuk az autót.

- Ami azért nem kis feladat, mert nagyon sokan vagytok a kategóriában:

- Hát igen. Bár ha nincsen ez a 70 mp. büntetés a turbócsere miatt, akkor Egerben is sikerült volna.

- Mi volt a legjobb gyorsasági eredményetek Egerben?

- Abszolút 18. talán és kategória 4., amit a reptéren sikerült autóznunk. Számomra néhány dolog nagyon meglepő volt, az egyik a Peti hozzáállása, mert azért róla tudni kell, hogy Ő egy nagy cégnek a vezérigazgatója, és abszolút ki tudott kapcsolni a versenyen. Semmiféle olyan problémánk nem volt, hogy láttam volna rajta, hogy nem a feladatra koncentrál. A másik pedig a szervizcsapat, akik nagyon profik voltak, nagyon köszönünk nekik mindent!

- A navigátorok mennyire számíthatnak egymásra, illetve kik azok, akire Te számíthatsz, akikkel szívesen osztod meg élményeid?

- Lányok: különösen jó kapcsolatom van a Budai Marcsival és a Nyírfás Julival. Julival, ha bármi van azonnal segítünk egymáson. A Budai Marcsival szinte napi kapcsolatom van. Ők az elindulásomban nagyon sokat segítettek, nagyon köszönöm ezúton is nekik, és nagyon hálás vagyok ezért. Van még egy navigátor lány, akit nagyon szeretek, ő Kőszegvári Zsuzsanna, aki túrában navigált korábban. Fiúk közül az egyik a Kerekes Joti, aki már Miskolcon minden apróság miatt hívott, hogyha bármire figyelni kellett, tankolózóna vagy bármi ilyesmi. A másik fiú pedig Géczy Tomi, vele a Suzukis időszak óta nagyon jóban vagyunk. És mind az ötüket nagyon jó navigátornak tartom. Joti egyébként szerintem már nagyon megérdemelné hogy Wrc –vel mehessen, hiszen megy már vagy 20 éve lassan, és ő az egyik legtapasztaltabb magyar navigátor. Persze a többieknek is ezt kívánom, igazán boldog lennék tőle:o)

- Gondolom gyakran előfordul közöttetek, hogy egymás belső felvételeit nézitek, elemezgetitek...

- Marcsikával igen, vele abszolút. Ő mindig kölcsönadja a belsőit. Most, hogy én is kategóriát váltottam, nekem is szükségem van arra, hogy tanuljak mások belső kameráiból. Ebben Marcsika abszolút partner. De szoktam a Juli belsőit is nézni, az ő belső kamerái etalon szinten vannak, azok annyira jók, szinte alig hibázik és alig késik.

- Bár a versenyeken gondolom 100 százalékban saját versenyzésetekre koncentrálsz, de léteznek-e olyan pilóták, akikért szorítasz, akiket különös figyelemmel kísérsz?

- Kiemelkedő nagy kedvencem Gigi Galli, az ő vezetési stílusát nagyon szeretem, "győzelem vagy halál". Akiket nagyon nagy tehetségnek tartok: Szabó Gergő a "Galli mentalitásával", Vas Zoli, aki egy egykerekű biciklivel is jót menne:o), Hideg Krisztián, és végül de nem utolsó sorban Spici.

- Hogyan értékeled önmagadban azt, hogy ilyen fiatalon egy elég komoly autóban versenyezhetsz? Mennyire jelentenek sokat az eredmények?

- Őszintén szólva számomra a kupák annyira nem jelentenek sokat. Én azért megyek, mert szeretek versenyezni, számomra ez egy hatalmas élmény, hogy 19 évesen egy evo6-ot navigálhatok első osztályban. És tényleg, amikor beállunk a rajtba az egy fantasztikus érzés. Engem nem feltétlenül motivál a bajnoki cím, ez Magyarországon sokkal kevesebbet jelent, mint amit jelentenie kellene, számomra a versenyzés a lényeg és a jó hangulat:o).

- Fizikálisan szoktál-e készülni a versenyekre?

- Futni gyakran szoktam a Normafánál. De egyébként nem kifejezetten. Versenyen átáll a szervezetem egy verseny üzemmódra, ami azt jelenti, hogy nem vagyok éhes stb... de inni mindig szoktam, a folyadékháztartás fontos:o)

- Kell is az energia, hiszen a csapatban az itiner olvasással nem merülnek ki feladataid...

- Én mindig figyelek arra, hogy a pilótának csak be kelljen ülnie és csak vezetnie kelljen. A csapat körüli dolgokat szeretem én intézni. Bár a Pacotti Motorsportnál ez nem annyira igaz, mert ők nagyon sok mindent megoldanak, igazán profik, de szállást én foglalok, a tréninget én szervezem meg. Ezek szerintem fontos dolgok, ha a pilótám megteremti az anyagi hátteret azért, hogy együtt versenyezhessünk, akkor nekem kutya kötelességem megtenni mindent, amit megtudok azért, hogy Ő nyugodtan versenyezhessen. Pl. Czél Peti mellett mindig van a táskámban csokis müzli szelet mert ő azt nagyon szereti:o).

- Itineredbe pillantva látok elég speciális, mások által ritkán használt információkat, gondolok itt a kanyarlevágásokra...

- Négyfajta kanyarlevágást használunk: tő: simán levágod, bitő: két kerék van a levágásban, tritő: az autó háromnegyede, megatritő: csak a levágásban, nem az íven haladsz. Ez egyébként nem hülyeség, csak olykor kicsit nehéz érthetően kimondani.

- Jelenleg főiskolán tanulsz, mennyire tudod összeegyeztetni a tanulmányaid a rallyval? Mi leszel, ha nagy leszel? :o)

- Az Általános Vállalkozási Főiskolára járok, gazdasági és menedzsment szakon vagyok elsőéves. Tudok kényelmesen foglalkozni a versenyzéssel. A szabadidőmet meg természetesen kikapcsolódással töltöm, mindenem a jazz, jazzkoncertekre mindig van időm elmenni:o). Mostanában picit sűrűek a hétvégéim, az Eger rally után fent voltam a Rabócsiringen a rallycross idénynyitón, majd a mostani hétvégén pedig életemben először elindultam egy RTE versenyen, az Ózdi Túrán

- Említetted hogy ezt az ózdi versenyt tesztnek szánjátok, de talán több is volt ez annál...

- Tesztelni mentünk, tudod, gyűjtjük a kilómétereket...:o) nagyon jó verseny volt, a kocsi végig tökéletesen üzemelt, nagyon jó érzés volt így tét nélkül menni...Képzeld, volt hogy adtunk egy másodpercet a verseny győztesének, a Lovász Palinak :o) élveztük nagyon.






© 1997-2011 rally.hu. Minden jog fenntartva.
A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a jogtulajdonos engedélyével lehetséges.






Webstar Csoport Versenynaptár Fórum Chat Linkek