2017. december 16.










Mi lesz ha nagy lesz?


Nagyon sokan vannak a hazai rally pályákon is, akik megpróbálnak nem csak jól szórakozni, hanem eredményesek is lenni. Ezek közé tartozik egy fiatal pilóta, aki még nagyon az elején jár. Néhány tekintetben, akár Asihoz is hasonlíthatnánk, az alapokat és a tehetségét, de ezt rábízzuk inkább az olvasókra

- Hogy kerültél a rally-ba? Ki hívott, hol láttad, hogy lettél versenyző?

- Gyerekkorom óta rajongtam a technikai sportokért, mindegy hány kereke volt csak benzinnel menjen. Elég korán, 8-9 éves koromban megtanultam vezetni, nem apróztam el, mert a tanuló verda nagybátyám Ifája volt. Mindent vezettem, amihez hozzájutottam. Ahogy lehetett, megszereztem a jogosítványt és egy pár évig utcai kamikázeként közlekedtem, amire ma már nem vagyok büszke, de tudod hogy van ez ebben a korban. Akkor még semmilyen tervem nem volt az egésszel, csak baromira élveztem a határon autózni. Télen volt, hogy az egész város aludt, én meg egyedül nyomtam a hóban a köröket.

- Mikor versenyeztél először és hol?

- Az első szlalom versenyem 2002-ben volt Siófokon. Valójában nem is akartam elindulni, mert gondoltam tuti beégek. Az összes ladán óriásszárny volt plussz a szokásos extrák és meg voltam győződve, hogy tolatva is megvernek. Aztán váratlanul én vertem el mindenkit. Tulajdonképpen ekkor határoztam el, hogy szlalomozni fogok. Ez idő tájt kezdtem azt is felfogni, hogy mennyivel jobb lezárt pályán feszegetni a határokat. Persze a római eggyessel ellátott kupák is nagyon tetszettek, el is kezdtem gyűjteni őket. Ez az időszak két évig tartott. Mivel nagyon jó eredményeket értem el, egyre többen mondogatták, hogy miért nem próbálom meg ezt a sportot komolyan űzni. Mondanom sem kell, nem kellett sokáig fűzni.

- Miért pont Ignis Kupa, honnan jött a lehetőség?

- Kezdetben semmit sem tudtam a rallyról. Nálunk, a derékszögű kanyarok 'hazájában' senki nem foglalkozott vele, így hát elég nehéz volt. Aztán találkoztam Grátz Ferivel, aki pont az én ellentétem volt: mindent tudott a rallyról. Én valamilyen amatőr sorozatban akartam indulni, ő meg ajánlotta az Ignis Kupát és javasolta, hogy keressem meg Ollé Sasát, akinek már voltak ilyen autói. Sasa elmondta a feltételeket, tetszett a pozitív hozzáállása. Megbeszéltük a részleteket és legyártattuk a 11., egyben utolsó kupás Ignist. Ezt az autót - a többi versenyautóhoz képest - kisebb költségvetésből lehet fenntartani és ez fontos szempont volt az autóválasztásnál.

- Mivel, ha jól tudom "még" nem estél volt-e valami nagyobb kalandod már?

- Azt mondják, két fajta autóversenyző létezik: az egyik borult már, a másik borulni fog. Én a második kategóriába tartozom, remélem még jó sokáig! Akinek meg kalandja sincsen, az valamit rosszul csinál. Óhatatlan, hogyha a határon autózik az ember, néha átlépi azt. Voltak már necces szituációk, de eddig sikerült összeszednem az autót és a pályán maradni. Most Egerben a 7. gyors első féktávja volt ilyen. Negyedik fullgázon érkeztünk egy bukkanós sima balba, ami után egy zizis jobb 1 következett. Már a balosban elúszott az autó és volt egy furcsa gondolatom: ekkora tempónál ezt lehet nem szedem össze. Sikerült és a következő kanyarban már el is felejtettem. Ilyenkor nem szabad megijedni, menni kell tovább.

- Szerinted mitől és hogyan lehet gyorsan menni, például az Ignissel?

- Az Ignis szerintem egy roppant jó autó. Ez tudom első ránézésre nem látszik, de hidd el az. Szerintem műszakilag amilyen egyszerű, annyira jó. A motorja nem egy erőgép, viszont megbízható. Ha rendszeresen cseréled az olajakat, mint a doxa. A fék brutálisan fog, itt szerintem sokat tudunk nyerni. A futómű sem komplikált, elég kevés dolgot lehet rajta állítani. Viszont szerintem ez a titok nyitja. Ha megtalálod azt a beállítást, ami a vezetési stílusodnak kedvező, nagyon könnyen és jól irányítható lesz az autó. És ha érzed, hogy uralod, megbízol benne és mindent megcsinálhatsz vele amit akarsz. Ehhez persze kell a kilométer, de ezért gyors az Ignis. Nagyon fontos még az itiner. Én elég részletes és precíz itinert diktálok, mert egy jó itiner fél siker.

- Mi a véleményed arról, hogy akik kikapnak mindig azt mondják, hogy akik nagyon elverik őket, azok csalnak?

- Soha nem versenyeztem szabálytalan technikával és nem is fogok. Viszont van néhány dolog, amit itt el kell mondanom. Bármikor, bárkinek megmutatom az autót előzetes bejelentkezés nélkül. Elviszem a szervizbe ahol felkészítik, méregethet, számolhat azt és úgy ahogy akar. Ezt tartom a versenyek közben is. Jöjjön el a szervizparkba és nézze meg. Ezek az autók egyforma alkatrészekből vannak összerakva, amin sok múlik az a beállítás. (futómű, guminyomás) Ezeket az adatokat megosztom bárkivel, kérdezze meg és szívesen elmondom. Fontos dolgok még, a külső és belső felvételek. Szerintem ezek visszaadják az időkülönbségek okait.

- Ki vagy kik azok akiktől legtöbb segítséget kapod, kaptad, ha volt ilyen?

- Igen, nélkülük biztos, hogy nem tartanék itt. Grátz Feri, aki mindenben segít, mintha egy műszaki lexikon lenne. Ő elsősorban a technikai kérdésekre adja a választ. Beállítások, guminyomás, ilyesmi. De nagy szerepe van az én mentális felkészülésemben is. Sokat tesz azért, hogy minél jobb eredményt tudjunk elérni. A csapatunk vezetője, Ollé Sasa is a kezdetektől nagyon pozitívan áll a dolgokhoz. Mindig azt nézi, hogy lehet megoldani a dolgokat. Nagyon sokat tesz az egész csapatért, azért, hogy meglegyenek a feltételek, ami nélkül nem lehet ilyen szinten űzni ezt a sportot. Kerék Balázs hasonlóan Sasához, szívén viseli a csapat dolgait. Holczer Danitól sokat tanultam, beült mellém navigálni és megtanított itinert írni, hogyan kell egy pályát feldolgozni. Ez nagyban hozzájárul az eredményekhez. Nagy Bazsi nélkül nem jutna el az autó a versenyekre és szerintem már én is rosszul érezném magam. És természetesen a családom akik mindenben támogatnak és mindig számíthatok rájuk.

- Az elmúlt két év tapasztalatai alapján, miben fejlődtél sokat, miért és hogyan, te hogy látod?

- A tempós részeket sokkal jobban bevállalom. El kell hinni a kanyarsebességet és hogy befordul az autó. Másrészt a tempós kanyaroknál, ha hasonlók következnek egymás után, meg kell őket különböztetni, mert az egyik mindig gyorsabb. Valamint már figyelek az autóra is. Többek között a féltengelyre, mert ez az autó gyenge pontja. Úgy érzem, hogy az autóban még mindig van tartalék, amit nem tudok kiautózni, remélem versenyről versenyre tudok gyorsulni.

- Van-e és ha igen ki a példaképed a rally-ban.

- Klasszikus értelemben vett példaképem nincs. Vannak pilóták akiket kedvelek. Jean Ragnottihoz hasonlóan senki sem vezetett elsőkerekes autót. Nagy versenyzőnek tartom. Aztán Carlos Sainz, aki egyenletes, megbízható teljesítményt tudott mindig produkálni. A mai pilóták közül talán Loeb-öt említeném. Egy modern kori autóversenyző: baromira gyors és megvan a sármja is.

- Mik a terveid a jövő évre esetleg még távolabbra tekintve?

- Az még nagyon messze van. Szeretnék feljebb lépni, de innen nagy a küszöb. Dolgozunk rajta, mindenképpen elsőkerekes autó jöhet számításba, az tetszik és abban van tapasztalatom. A Suzukit sem szeretném elhagyni, mert nagyszerű dolog ekkora 'családba' tartozni. Ha nem jön össze akkor nem tudom mi lesz, ezen nem stresszelek. Könnyen nem adom fel az biztos! :)

- Álmaid? céljaid ebben a sportban?

- Álmom, hogy néhány éven belül az élmezőnyben versenyezzek. Célom csak egyetlen egy lehet, mégpedig a győzelem. Az hogy milyen autóval és milyen versenyen az másodlagos.

Íme azok a cégek akik segítik Ariel versenyzését: Suzuki-Treff, Liqui-Moly, Récsei Busz Kft., Stonehenge Bankház, Novasol Hungária Kft. , Aquis, Garda Jazz Cafe, GrApixx Design Studio

És két belső felvétel az egri futamról:
Gy7 - Egerszalók - Egerszólát - Tarnaszentmária
Gy9 - Bátor - Sirok




© 1997-2011 rally.hu. Minden jog fenntartva.
A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a jogtulajdonos engedélyével lehetséges.






Webstar Csoport Versenynaptár Fórum Chat Linkek