2017. december 16.










Rádli Józsival beszélgettem...


Öt verseny után a bajnokság jelenlegi állását böngészve, az A7-es kategóriában a Rádli-Popovics duót találjuk az élen. Két éve hatodik, tavaly pedig bronzérmes helyen zárták a géposztályt. Hogy az idei összesítés mit fog hozni, azt még nem tudni, több esélyes a bajnokság. Ezért Józsival nem mentünk bele az esélyek latolgatásába, hanem az elmúlt húsz, raliban eltöltött esztendőről beszélgettünk. Ugyanis ennyi éve, hogy rendszerint megtalálhatjuk a nevezési listákon.

Az első versenyedre hogyan emlékszel vissza? Mikor volt ez?

Első munkahelyemen az egyik barátom szervizelt a Budapesti Volánban a Kósnak, aki elhívott engem egy ralira, 1986-ban a Mogürt-Salgó volt ez. Majd ugyanebben az évben nyáron már indultam egy olyan versenyen, ami egy túraversenyhez hasonlított leginkább és a Transinov rendezte. Budapestről indultunk, különböző tájékozódási pontokat érintve kellett elérni Salgótarjánba. Ezeken a pontokon különböző feladatokat kellett végezni, tolatni, szlalomozni stb. Mígnem az első napnak a végén, a kazári gyorsasági volt lezárva. Cső nélkül, sisakban, utcai Trabantban, amin azért volt egy-két erősítés, kagylóülés, ami mutatta az irányvonalat, hogy ez már inkább autósporthoz közelít, mint utcai autózáshoz. Ez volt életem első gyorsaságija, amit időre teljesítettünk. Másnap ugyanez az útvonal vissza Budapestre és aznap is volt egy lezárt szakasz, azt hiszem, hogy Királyréten volt a vége.

Aztán az overallt, az uniformis váltotta fel...

Igen, 1987-ben bevonultam katonának, de általában kaptam kilépőt és el tudtam menni versenyekre, így nem szakadtam teljesen el az autóversenyzéstől. 1988-ban már igazi túraversenyeken vettem részt, Szegeden volt az első győzelmem.

Majd a másodosztály következett...

Igen, '89-ben már a rali II -ben versenyeztem, Veszprémben volt az első versenyem, az igazi ralis pályafutásom itt indult. Nem túl szerencsésen, mert a Lőtéren felborultam, de tovább tudtam menni. Akkoriban az ellenfeleim közé tartozott a Joti (Kerekes József) és a Taki (Takács Gábor) is. Azt hiszem négy verseny volt abban az évben. '90-ben változatlanul N1-ben mentem Trabanttal.

'91-től feljebb léptél a rali I osztályba...

Igen, '91-ben többen jöttünk fel N-es Trabanttal az első osztályba. Majd a következő évet a Konta Doki N-es Opel Kadettjével kezdtük. Aztán azzal mentünk még két teljes évet és még a '95-ös Salgót is. Az autóval mentünk az évek során A és N csoportban is.

'93-ban a Salgón már annyira jól kezdtetek, hogy az Opellel a galyatetői gyorson abszolút időt jöttetek, megelőztétek a Ranga Lanciáját és a Janika Toyotáját is :-) Hogy sikerült ezt az eredményt elérnetek?

Azt egyértelműen elmérték, amit utólag sem korrigáltak, szerintem ott rossz rajtidőt írtak be nekünk. Manapság már ilyen nem hiszem, hogy előfordul, de akkoriban ez kétszer is megtörtént velünk, később Zagyvarónán is mértek nekem egy nagyon jó abszolút időt.

Aztán pár évig csak egy-két futamon indultál...

Igen, aztán jöttek a rali szempontjából a savanyú évek, amikor inkább a magánéletre összpontosítottam, hogy ott összeszedjem magam. Mert azért már sok pénzbe került akkor is az autóversenyzés az akkori szinten, bár nem lehet összehasonlítani a mostanival. Például emlékszem, hogy a 90-es évek elején, a Budapest ralin ötezer forint volt a nevezés. Ezekben az években többnyire csak Pécsen indulgattam több autóval is, béreltünk Kadettet a Várkonyitól, Golfot a Trexlertől, Peugeotot a Takitól és a Kovács Józsitól is.

Majd jött a H csoport és a több ember kezében is megfordult Vauxhall...

Igen, aztán '99-től jött a Vauxhall és a H csoport. Bár amikor már hozzám került sokkal jobban hasonlított egy Kadetthez, mint egy Vauxhall Astrahoz, akkor már sok embert átlépett ez az autó. Nagyon szerettem vele versenyezni, mert jó váltó volt benne, jó futómű volt alatta, nem olyan, mint a mostaniban. :-) Nem volt benne szervófék, ami akkor nekem nagyon furcsa volt, manapság már azt mondom, hogy ez egy jó dolog. Igaz taposni kellett nagyon, tény és való, de valahogy jobban átjött az érzés, hogy mikor hogyan csúszik a kerék.

H10-ben indultatok, egy olyan kategóriában, ahol már akkor sem volt sok induló...

Volt, amikor megvolt az 5 autó, volt amikor nem. Igazság szerint, akkor már úgy voltam vele, hogy csak versenyezzek. Az számított, hogy rázódjak vissza, szóval, azért amikor az ember több éven keresztül csak egy versenyen megy, akkor azért kizökken ám az egész versenyzési ritmusból, versenyzési morálból. Akkor sem tudtam egy évben végigcsinálni 5-6 versenyt, csak 3-4-et. Én úgy látom, hogy aki ma végig tud versenyezni egy komplett bajnokságot, az majdnem egy szakma már, komoly szabadidőt igényel. Hétvégén véget ért a Veszprém rali, volt egy szabad hétvége és következett a Budapest tréning. Közben azért szervezni kell a más egyéb dolgokat is. Meg az autónak a felkészítését is, aki mondjuk nem bérli az autót. Akinek saját autója és saját szervize van, az problémával jár, ennek utána kell járni, alkatrészeket kell beszerezni és fel kell építeni az egész struktúrát, hogy ez az egész a következő versenyen működjön.

Ti azok közé tartoztok, akik saját autóval versenyeznek, hogyan oldjátok meg az autó felkészítését és a szervízelését?

Igen a Vauxhall is, az Opel is az enyém volt, illetve a Peugeot is saját. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, mert vannak olyan barátaim, akik ezt felválallják és megcsinálják. És teljesen mellettem vannak, támogatnak abban, hogy versenyezzek. Ők tényleg csak azért jönnek, hogy nekem segítsenek. Ebben az egy dologban szerintem az élen vagyok, hogy a barátaim így segítenek nekem.

Ez, idén a Duna ralin ismét bebizonyosodott számodra, úgy tudom...:-)

Hát igen, nagyon nagy lelkiismeret furdalásom is volt emiatt. A Duna ralin, a verseny szombat-vasárnap volt és vasárnap gyereknap is egyben, minden szervizesemnek van két gyermeke, és mindenki velem volt a versenyen, nem pedig otthon, pedig biztos hogy megvívták a maguk kis harcát a családdal, a feleséggel. Mert nem azt mondják otthon, hogy elmegyek dolgozni és pénzt hozok haza. Csupán barátságból, szóval ez nekem nagyon jól esett. Három fő szervizesem van, a Dragán Gyuri, a Gaál Attila, és a Trexler Zoli. Akinek még nagyon sokat köszönhetek és nagyon sokat mellettem volt, az Sonáj barátom, a Fekete János, Ő az utóbbi két évben már nincs mellettem, mert azt mondta, hogy nyugdíjba megy. Végigcsinált velem 15, vagy még több évet is. Ha nem lennének Ők, lehet nem is versenyeznék. Az autó felkészítését nem Ők csinálják, hanem szintén jó Barátom, Pusztai László, aki a 80-as évek közepén belecseppentett a raliba, Ő készíti fel a versenyautómat minden versenyre, és a Takácsy Palinak is, de mivel versenyeken Ő a Palinak szervizel, ezért a versenyen nekünk csak besegít, vagy átkiabál a szervizparkban, hogy segíthet-e valamiben.

Vauxhallt a jelenlegi Peugeot-od követte...

2003-ban eladtam a Vauxhallt, Veszprémben már a Peugeot 306-al mentem. Volt új szponzor, aki segített és így meg tudtam venni az autót az Autószigettől. 2001-ben teljesen átépítették, mindent kicseréltek rajta. 2002-ben bajnokautó volt ez, de sajnos azért rá kell jönni, hogy eljárt felette az idő, a mai világban ez a technika már kevés.

Nemcsak a technika felett járt el az idő, hanem a versenyzőtársaid felett is, sok generáció cserélődött melletted az elmúlt két évtized során...

Nagyon sokan tönkrementek az autósportban. Ez egy örök szerelem, ha ez valakit megfertőz és van rá pénze, nehezen tud kiszakadni belőle. Szerintem azok tűnnek el véglegesen, akiknek benő a feje lágya, vagy tönkremennek teljesen.

Hogy látod az indulók jelenlegi létszámát?

Érdekes tendencia, néha csodálkozom is, de hát örüljünk neki míg ilyen sokan vannak. Szerintem indulók száma szerint most vagyunk a csúcsponton. Bp. ralin bődületes számot ígérnek az indulók létszámát illetően, az első, másod és Historic nevezőit összevetve.

Kik navigáltak Neked az elmúlt húsz esztendőben?

Navigátoraim mindegyikéről elmondható, hogy a baráti körömből kerültek ki. Nagyon fontos számomra, hogy jó hangulat legyen az autóban. Navigált nekem a Barabás Miklós, a Királyvári Katalin még a kilencvenes évek elején, amikor nagyon kevés lány navigátor volt, aztán az Őri Sanyi, vele nagyon sok versenyt mentem, ha nem ért rá, beugrott helyére a Herr Matyi, aztán egy versenyen az Ács Csabi is navigált nekem, majd jött a Rózsa Norbert.

Bocsánat hogy félbeszakítalak a felsorolásban, de áruld el nekem, hogy egy úszót, hogyan lehet elcsábítani egy technikai sportágba?

Jó kapcsolatom volt az uszodás társadalommal, gyakran jártak be hozzám a műhelybe. Egyszer lecsaltam egy Fehérvár rali gépátvételére a Norbit, sosem felejtem el, egy olimpiára készült fel 2000-ben. Vége volt a reggeli edzésének, meghagyta neki Szécsi az edzője, hogy ha vége a reggeli úszásnak, akkor alvás, pihenés, aztán újra úszás. Én meg mondtam neki, hogy gyere velem, megmutatom neked, hogy milyen is a rali, aztán meg is buktuk, mert egy újságíró ki is szúrt minket, aki el is mondta a Szécsinek, hogy hol is látta a Norbit. Aztán Norbi után újra visszaült az Őri Sanyi, majd a Géczy Tomi, és jelenleg pedig a Popovics Laci navigál nekem.

Ennyi raliban eltöltött év után melyik versenyhez húz a szíved leginkább?

Mecsek rali a kedvenc versenyem, jók a pályák, jó a hangulat, ugyanaz a szállásunk évek óta. Megőrülnék, ha egy Pécsen nem tudnék elindulni, az elmúlt húsz év alatt legalább 15-ször indultam, ha nem is első osztályban, akkor túraversenyen.

Mecseken ezek szerint mindig jól érzitek Magatokat, és milyen a hangulat úgy általában az autósportban, napjainkban?

Nagyon anyagias lett ez a sport, minél több pénz került a sportágba, annál nagyobb a tét, a versenyzők zárkózottabbak a másik versenyzőkkel szemben. Régen ez nem volt ennyire jellemző, de ez nem csak az autósportban, hanem minden sportban így van. Bárki bármit mond, azért mindenki fenntartással kezeli, vagy elhiszi vagy nem. Ha régen azt mondtam, hogy én biztos 2.1-es levegőnyomással megyek, akkor az annyi volt. Most már ez nem így van, de hát ezért nem lehet szerintem haragudni senkire, ennyit változott a világ.

A '90-es évek elejéhez képest milyen irányban változott szerinted a sportág népszerűsége, megítélése?

Az internet nagyon sokat dobott a sportág megítélésén, a visszhangján. A kilencvenes évek közepén nem ismertük a rajongók véleményét. Ma elolvasol egy fórumot, például a rally.hu-n, sok mindennel szemben találod magad, ez egy jó dolog. Biztos, hogy sok versenyzőnek nagyon rosszul esik, ha kritizálják, de hát ez a vele járója. Azért is örülök neki, mert élménybeszámolókkal nagyon sok versenyző fel tud kerülni, az egészen kicsi csapatokig. Én mindig is hiányoltam egy olyan újságot, ami a verseny után 2 nappal megjelenik és megírják, hogy te miért estél ki, neked mi volt a problémád, neked hogy telt a verseny és nem csak az aranylicencesekről, hanem mindenkiről.

Voltak-e emlékezetes bukásaid?

Olyan igazi nagyon nagy bukásom nem volt, hogy alig tudjak kiszállni az autóból. Az elsőt sohasem felejtem el, az Lutra ralin volt Győrben, a rajt előtt állt a rengeteg N1-es Trabant. Éjszaka esett az eső. Az Irénke már akkor is fotózott és mondta, hogy nyugodtan menjetek fiúk, az első kanyar felszáradt, és persze mi mentünk is. Azt hiszem a kategóriában ketten nem borultak fel, nem nagy esés volt, azóta is nagyon sokat nevettünk rajta. Nagyon sáros volt ez a jobbos éles kanyar, fejtetőre is estünk. Így hittünk akkor másnak, amiről az előbb beszéltem. Voltak esések még, az Opellel is felborultam a bajna-lábatlani szakaszon. A legutolsó az a veszprémi prológon volt 2003-ban, ott nem koncentráltam kellőképpen. Illetve, ami nagyon megviselt engem, az a 90-es években egy Salgó ralin történt. A Kadettel mentünk, és a körgyorson kiszakadt a kerekem, ami eltalált egy nézőt, aki közel állt a pályához vagy talán ült is. Ez nagyon rossz érzés volt.

Említetted hogy a Vauxhallal versenyezve az volt az elsődleges, hogy visszarázódj a versenyzésbe, a Peugeot-os évek már jól látom, hogy sokkal eredménycentrikusabbak?

Azért az eredménycentrikusság mögött szerencse áll. Ha megnézzük a Budapest rali nevezési listáját, az autóm az egyik leggyengébb a kategóriában a lőerő szempontjából. Jobb futóművekkel, nagyobb kerekekkel versenyeznek, ez egy 1994-es modell. A technika nagyon sokat fejlődött, ma már egy N3-as autó 17-es kerekekkel versenyez. Régen még egy 323-as Mazda 15-ös kerekekkel futott. Ez a végletek kategóriája, itt vannak a Kit-carok, másrészt igazi A7-es autó meg nincsen. Persze figyeljük az időeredményeket, belém is ivódott ez, én szeretem azért tudni, hogy a Hadik milyen időket megy, vagy a Tárnokék, amikor még indultak. Én igazság szerint mindig az abszolutot nézem, hogy ott hányadik vagyok, kik vertek meg és én esetleg kiket vertem meg. Ha megkapok egy eredménylistát, azt szeretem azért megnézni, sokszor azért el vagyok keseredve, hogy mehettem volna még gyorsabban is, vagy azt, hogy ettől gyorsabban már nem tudok lejönni és mégis kapok egy Hondától 20 mp-et.

Hányadik helyre jó még ez az autó?

Ha rajtszámommal megegyező számot el tudjuk érni abszolutban az első gyorson, akkor elégedett vagyok :-)

Idén a Veszprém ralin ez nem igazán sikerült nektek...

Nagyon sajnálom az idei év szempontjából. Csak magamat okolhatom ezért a baklövésért, nem koncentráltam. Rossz helyen rossz időben adtam gázt és egyszerűen leugrott az autó az útról, eltolta az elejét. Esélyem sem volt, hogy meghúzzam a kéziféket, mert annyira gyorsan történt minden. Meg kellett volna várni, míg kiérek a kanyarból, egyenesbe hozni a kormányt és akkor gázt adni. Rögtön az első kanyar volt ez. Eltört a féltengelyünk, nem tudtuk folytatni a versenyt. Egyből jött a vezető sportbíró, hogy aláírjuk-e, hogy megyünk szuper raliban vagy nem. Gyorsan úgy döntöttünk, hogy nem, mert azért az autóból sokat kivesz egy ilyen Veszprém rali, nem akartam ütni-vágni. El szeretném adni, jobb autóba szeretnék ülni. Ha a kettes pályáról indulok, akkor lehet, hogy megúszom ezt a bénaságot. Másnap aztán elmentünk versenyt nézni, kívülről is szeretem követni. Szeretek a szervízparkban is beszélgetni, meg a beíróban versenyt nézni, amikor is lejönnek és látom ki milyen állapotban van, ki hogy élte meg a gyorsaságit.

Még így is vezetitek a kategóriát a Budapest rali előtt...

Három darab második helyünk van. Érdekes, tavaly két versenyt nyertünk, mégis esélyünk sem volt, hogy vezessük a kategóriát, most három második helyünk van és vezetjük a kategóriát. Nagyon kellett volna a veszprémi célbaérés, így aztán arra összpontosítunk majd, hogy meglegyen az év végi második hely.

Sok sikert kívánunk Nektek!

Köszönöm a riportot és szponzoraimnak, a GLÓRIA Nyomdának, a CULLIGAN Magyarország Kft-nek, a H-EAR Kft-nek és Servico Kft-nek hogy támogatnak minket!

A fotók Rádli Józsi archívumából származnak, köszönet érte!




© 1997-2011 rally.hu. Minden jog fenntartva.
A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a jogtulajdonos engedélyével lehetséges.






Webstar Csoport Versenynaptár Fórum Chat Linkek