2017. oktober 23.










Citroën Total Rallye Team


Betekintés az egyik legprofibb magyar rally csapat munkájába és a teszt hangulatába...

Mint arra bizonyára emlékeztek, a Vredestein Rally-hoz kapcsolódó játékunkban a Bútor – Herczig párharc volt a téma. A nyeremény pedig ehhez kapcsolódóan egy út Robi mellett a Székesfehérvár Rally-t megelőző teszten. Nyertesünket mi is elkísértük, hogy első kézből tudósíthassunk az ott történtekről.

A tesztre csütörtökön került sor. A Sólyi erdőhöz mentünk, ahol a CTRT csapat mindkét autója és teljes személyzetük arra várt, hogy kipróbálhassák, mit tudnak murván. A szerelők még dolgoztak az autókon, amikor megérkeztünk. Ezt a kis időt kihasználva kezdtem faggatni Robit:

- Idén még nem volt murvás verseny. Ennek ellenére tudtatok-e már készülni, vagy idén ez lesz az első murvás menet?

- Volt egy teszt Francia országban még az első verseny előtt, aminek az első napja murva volt. Azóta nem mentünk murván, élesben pedig ez lesz az első idén.

- Mi az, amiben egy pilótának máshogy kell készülnie egy murvás gyorsaságira mint egy aszfaltra? Azt hallottam, hogy könnyebb korrigálni, több idő van murván, míg az aszfalt pontosabb autózást kíván. Igaz ez?

- Igen, szabadabb stílust enged meg a murván való versenyzés, míg aszfalton egy pici hiba miatt lecsúszol a fűre, és azonnal irányíthatatlanná válik az autó. Míg a murván azért szélesebb az út, és nem baj, ha egy kicsit lemész az út mellé… természetesen, ha nincs ott fa vagy egyéb akadály. Úgyhogy murván egy szabadabb, csúszkálósabb, vállalósabb stílust lehet felvállalni.

- Milyen tanácsokat tudsz adni a Norbinak ilyen autóval ilyen pályára?

- Szerintem nem fogok sok okosságot mondani, mert gondolom, hogy mindent tud a murvaversenyzésről. Remélem, hogy be tudok mellé ülni egy körre, és ha valamit észreveszek, amit szerintem nem így kell, akkor elmondom Neki, de nem biztos hogy az a jó, amit én gondolok. Gondolom, teljes mértékben a saját feje után fog menni, és ez teljesen normális is. Amiben tudok neki segíteni, az a fékerő beállítás, mert a francia teszten teljes mértékig ki tudtam kísérletezni, mi a jó fékerő, ugyanazt a beállítást fogja Ő is kapni, és akkor már csak egy kicsit kell állítania, hogy a saját stílusára szabja.

- Most a teszten valójában mit próbáltok: magatokat, az autó korlátait vagy csak a beállításokat?

- Igazából az egy hónap szünet után vissza kell szokni az autóba. Újra kell érezni a fékutakat, a váltót, a motorerőt, és egyáltalán benne ülni és átérezni ezt a „feelinget”. A beállításokon nem hiszem, hogy fogok változtatni, nekem ezek már két éve állandóak, és szerintem, nekem így jók. Az autó is szét volt szedve a két verseny között, így most össze kell rázódjanak, és esetleg kijöjjenek olyan gyerekbetegségek, ami az új alkatrészekből adódóan előjöhet.

Aztán Robiék autója lassan elkészült, így elindulhattak strázsálni azok, akik felvállalták, hogy a teszt folyamán a zárásban segédkeznek. Egy közel 3 km-es kört sikerült így lezárni. Robi mellé először Tóth Vili ült be, együtt ismerkedtek a pályával. Ahogy azt Robi jelezte, nem mennek majd gyorsan, szokják, ismerkednek a pályával, megy két lassú kört, aztán meglátja.

Hát, nem tudom, milyen fogalmai vannak a tempóról, és tudom, hogy minden relatív, de valahogy mindnyájunknak, akik ott álltunk, és megleshettük ezt a próbát, valahogy más fogalmaink voltak a „lassú”-ról :o) Ráadásul a kettőből is három lett, majd visszaálltak a szervizponyvára.

- Most ez hogy is volt? Miért nem lassú volt mégsem, vagy ez az volt, csak nekünk tűnt fergetegesen gyorsnak? :o)

- Ez volt a bemelegítő kör. Előjöttek az apró hibák: a váltó kijelző nem működött és a fékerőt nem nagyon lehetett állítani. Ezeket most orvosolják a fiúk, és akkor lehet menni gyorsabb köröket. Egy kicsit úgy érzem, hogy szorul a motor. Új motor van benne, és érezni, hogy nem olyan gyors. Valójában még menni kell vele jópár kilométert, hogy olyan laza legyen, mint az előző volt.

- Lesz most lehetőséged, mész most annyit, hogy legyen elegendő idő erre? Vagy majd a versenyen fog bejáratódni?

- Szeretnék itt menni vele, remélem, engedik is. Mert hát a verseny már késő a járatáshoz.

Tehát újabb munkálatok, majd újabb körök következtek. Ekkor jutott lehetőséghez nyertesünk is, aki azt hiszem, nem bánta meg, hogy velünk játszott. Legalábbis, amikor kiszállt, sok okosat nem tudott mondani az élményről. Inkább csak nagyon mosolygott. :o) E körök végén a mérnök ült be Robi mellé, hogy személyesen is megtapasztalhassa, minden rendben van-e a kocsival.

- Sikerült már bejáratódnotok?

- Azt hiszem, most már én is és az autó is kezd bejáratódni. Még egy olyan 10-15 km-t megyünk, és akkor véget ért a teszt. Most egy picit változtatunk a beállításokon, ugyanis a mérnök szerint kicsit puha az autó, úgyhogy keményítünk rajta.

- Most már azért jópár körön túl vagy, lassan összeáll a kép. Ezek után mit gondolsz, mire számíthat a nézőközönség: komoly látványokra?

- Mindent meg fogok tenni érte, hogy látszódjon a gyorsaság, és ha nem lesz nagyon szoros a harc, akkor a látványnak is fogok engedni egy kicsit. Ezzel nem csak a közönséget szeretném szórakoztatni, hanem magamat és a Vilit is. Bízom benne, hogy lesz rá lehetőség.

Időközben lassan összeállt a Herczig-Herczig páros autója is. Ám, még mielőtt Norbi ment volna vele, az utolsó körökben Norbi beült Bútor Robi mellé. Érdekes volt látni, amikor visszaérkeztek. Megkérdeztük Norbit mit érzett…

- Milyen volt?

- Szóhoz sem jutok, esküszöm. Nem értem ezt az egészet. Ez elég gyors volt. Nagyon féltem. :o) Az a baj, hogy erre nem tudom azt mondani, hogy lassú volt, ámde nagyon veszélyes. Ez nagyon gyors is volt, meg… nem tudom. Ezek után nem tudom, hogy ha be kell ülni az enyémbe, hogy fogok tudni menni vele. Ez nagyon komoly volt… Van mit fejlődni, azt gondolom. Nagyon jó volt, hogy elvitt a Robi, mert most már látom, mi az, amit el kell érni, és akkor attól kezdve majd lehet már nézni a stoppert. De azt hiszem, ez nekünk még egy kicsit arrébb van.

- Voltak olyan tippek, trükkök, fogások, amit el tudtál lesni, ami segíthet?

- Mindenféleképpen. Az, hogy Robi nagyon bátran bemegy minden egyes kanyarba. Amit én biztos, hogy nem merek megcsinálni. És még egy dolog: hihetetlen az autó fékhatása. Olyan, mintha aszfalton mennék vele. És ezt elhinni, ehhez kell egyfajta rutin, és ehhez kellenek a versenykilométerek. Ez nekünk most nagy feladat lesz.

- De minden rendben volt, nem volt gond menet közben?

- Nem. Többször próbáltam lassításra bírni, de nem sikerült.:o) Szenzációs élmény volt. Világbajnok volt. Én nem is gondoltam, hogy egy kétkerekes autóval így lehet menni. Egyik szemem sír, a másik nevet. Mert most legalább látom a szintet, amihez fel kell fejlődni, de nem biztos, hogy fel lehet fejlődni. Mindenesetre megvan az erre az évre kitűzött feladat.

Miután Norbiék autója is összeállt, náluk kicsit lassabban sikerült ez, hiszen míg Robi autója felkészítve érkezik, Norbiékéba ilyenkor jön a szükséges alkatrész. Így volt ez most is, nem kis munkát adva a szerelőknek.

Aztán Norbi is autóba ült, hogy kipróbálja, mit tud murván ezzel az autóval. Egy pár körre Robi is beült a jobb1-be.

- Milyen volt?

- Izgalmas volt. :o) A belső szerveim egy kicsit megfájdultak, mert annyira rázott a jobboldal. Nem vagyok hozzászokva, hogy nem tudok kapaszkodni a kormányba. De nagyon élveztem, nagyon jó volt. Norbi jól ment, mint mindenhol. Azt hiszem, jó harc várható. Bízom benne, hogy mindketten célbaérünk, és gond nélkül tudjuk teljesíteni ezt a versenyt is, és tudjuk a nézőket szórakoztatni megfelelő módon.

A tesztet követően persze Norbit is megkérdeztük tapasztalatairól.

- Hogy sikerült a teszt? Milyen az autó?

- Nagyon jól sikerültek a beállítások. Az autó szenzációs. Sosem mentem ilyen autóval, ami ennyire jó murván, ennyire jó a futóműve. Egyetlenegy gondom van, és ez elég nagy probléma: aszfaltos differenciálművel fogunk menni murván. Kínkeservesen tudom úton tartani az autót. Nem tudom, mi lehet a probléma. Olyan erős a differenciálmű, hogy folyamatosan ki akarja tépni a kezemből a kormányt. Próbáltunk finomítani a beállításon, és a következő az lesz, hogy az ülést közelebb kell állítani a kormányhoz. Így talán kevésbé fog elfáradni akarom. Mert így mentem két 3 km-es kört, és a második végére le akart szakadni a kezem Nem tudtam irányítani az autót. Azt gondolom, a gyorsaságin ez veszélyes is lehet, hiszen az agyammal tudtam, de a kezemmel nem tudtam utána menni. Bízom benne, hogy végülis ez a teszt egy kicsit erősítette az alkaromat, és ez az ülésállítással is jobb lesz a helyzet.

- Robit is vitted…

- Igen, az utolsó kört vele tettem meg. Annyiból volt rossz, hogy addigra nagyon elfáradtam. Az elején nagyon rámijesztett, de most nekem is sikerült egy picit… Egy ilyen elég tempós, bukkanós részen átkeltünk rendesen, jópár másodpercet levegőben volt az autó, és láttam, hogy egy picit ő is megmarkolja a bukócsövet. Muszáj volt, kölcsönkenyér visszajár :o)


>>>>>>>> CTRT teszt videóklipp
>>>>>>>> CTRT teszt
>>>>>>>> Egy nap a CTRT-vel!




© 1997-2011 rally.hu. Minden jog fenntartva.
A weboldal tartalmának másodközlése, felhasználása csak a jogtulajdonos engedélyével lehetséges.






Webstar Csoport Versenynaptár Fórum Chat Linkek